|
SZIGETI JÁNOS: JÓZSEF ATTILA HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN (A teljes tanulmány a http://www.nlvk.hu/vik/vasirok/konyv.htm "Mutató"menüpont József Attilára vonatkozó oldalain olvasható.) József Attila vásárhelyi látogatásai, hosszabb-rövidebb ideig való megszállása, tartózkodása városunkban a Makai-család ideköltözésével magyarázható. De mindjárt hozzáteszem: nemcsak a családi kapcsolatok fűzték - a költő kifejezését innen írt, Hatvany Lajosnak címzett leveléből veszem - az Alföld szabad hidege átjárta Hódmezővásárhelyhez, hanem az egyre táguló baráti társaság is, amelynek jól ismert tagjai Bányai László, Galyasi Miklós (1903-1974), Pákozdy Ferenc (1904-1970), Dr. Székely István (1901-1944?). Dr. Makai Ödön 1928. november első napján került Hódmezővásárhelyre. Letelepedésének elsősorban családi okai voltak, hogy megszabaduljon gondjaitól és adósságaitól, állást vállalt vidéken. Először a Szentesi út 24. szám alatt laktak (Ma: Fegyveres Erők Klubja; falán 1970. ápr. 11. óta a következő szövegű emléktábla: "E házban lakott vásárhelyi tartózkodása idején József Attila a nagy magyar költő."). Igazat kell adni Bányai Lászlónak, aki Makairól állapítja meg: "Róla hallgatni annyi, mint meghamisítani az egész József Attilát." Makai Ödön a budapesti Belvárosi Pénztárnak, mint anyaintézetnek a megbízásából vezette Blantz Béla dr. igazgatóval együtt a helyi Kereskedelmi Bank ügyeit. Makai ügyvédi irodát nem tudott nyitni a fővárosban, ahol előzőleg különféle gazdasági ügyekkel foglalkozott; itt állandó lakást, állást, hivatalt, megélhetést remélt. Figyelemre méltó Dr. Ormos Pál (1894-1970) véleménye. Úgy tudta, hogy Makai házassága miatt került Vásárhelyre. Rangon alul nősült. Jolánt az exkluzív arisztokrata családi kör nem fogadhatta be. Inkább eldugták vidéken őket. Már itt megemlítjük, hogy a Makai-család hamar megtalálta a kapcsolatot az 1928-as és az azt követő években a sajátos összetételű helyi társadalom tagjaival. Orvosok, ügyvédek, mezővárosi középréteghez tartozó hivatalnokok és a gazdasági válság fokozódó szellemi szorítása között élő művészek, újságírók a tagjai a szűken vett baráti körnek. Az idelátogató Attila számára pedig a "falusi élet unalmán és libamájas örömein" túl Vásárhely megpezsdített valamit a vidék couleur locale-jéből, melynek ugyan megvolt az igénye a szellemi táplálék iránt, azonban nem tudott kiteljesedni a városiasodás hiányosságai és korlátozottságai miatt. József Jolán írta: "1929. február 17-én jelent meg harmadik kötete, a Nincsen apám, se anyám" ezer számozott példányban. az 1. számú könyvet elküldte nekem, majd rövidesen maga is beállított Vásárhelyre. Külsején látszott, hogy sokat nyomorgott az elmúlt télen. Sovány volt, arca beesett, nyaka még jobban megnyúlt. A sok éhezéstől megint kiújult gyomorbaja, ami Párizsban is sokat kínozta; nem tudott enni akkor sem, amikor a bőségesen terített asztal előtt ült. Tejbegrízt főztünk neki, meg krumplipépet, mint egy kisgyereknek. Ruhái siralmas állapotban voltak. Ami nem is volt csoda, más viselte őket, csak azután Attila. Ingeit meg sem lehetett foltozgatni, mert foszladoztak a cérna nyomán. Itt Vásárhelyen kapott négy új inget, talán az első új fehérneműt életében. Aztán M[akai] megint elvitte egy kis szabóhoz, hogy egyik ruháját ráigazítsa. Attila hagyta, hogy így törődjünk vele. Árvasága azonban tökéletes maradt... Sokat csatangoltunk a város határain túl a tavaszi napokban. Kirándulásokat rendeztünk a Tisza mellé, és néztük a vizet, mint gyermekkorunkban a Dunát. Aztán leheveredtünk a fűbe, és bámultuk a kék eget. Ilyenkor nagy-nagy nyugalom költözött belénk, és estefelé, mint a fáradt kapások, szótlanul, egymásba karolva mentünk haza." Ez kétségtelenül idillikus kép, azonban éppen Grezsa Ferenc figyelmeztetett: "Itt e falak között, a Lucyvé emelkedett Jocó otthonában, akár egy modern Pigmalion-mesében, nap mint nap éli a költő a szegény és megtűrt rokon megalázó helyzetét; miközben a családi pokoljárás nemcsak osztályöntudatát fűti, de az élethez való akaratát is őrli." A családok bezárkóztak a magas kőkerítések mögé. Az érvényesülési vágyat eleve elfojtotta a már említett városiasodás sok-sok hiányzó tényezője, a művészi érzék és alkotóvágy levezetésére pedig jobb híján gyakorta más lehetőség nem látszott, mint a népkerti Nyári Színkör világot jelentő deszkáján föllépni a különféle helyi műkedvelő társaságok estélyein, vagy ennek hiányában a házi rendezvényeken. Nem tudjuk biztosan, hogy Attila részt vett-e 1930. nagyszombatján, április 19-én Makaiék házi mulatságán. Minden bizonnyal igen, hiszen április 18-án indult el Budapestről ("Elutazóban vagyok." írta Bresztovszky Edének még aznap) A vacsora mellé Lucy (=Luca Ángyi) írt tréfás étlapot, melyet a vendégek derültségére az ételek mellé tettek. A vacsora előtti napokban keletkezhetett a vers is, melyet most teljes egészében ismertetünk:
KIFŐZÉS A KIS PISZKOS KOSZTOSHOZ Fogadósné: Luca Ángyi. E helyen kosztol ............... uraság-asszonyság Hé vendégek, a begyetek! Nehogy mindent megegyetek! Ez a tréfás szöveg található a címlapon, valamint egy sertésfej, amelyet keresztben döf át egy kés és egy villa.
KÍNÁLGATÓ
ÉTKEK ÁRADATA
A 3. oldal: belső címlap "A KOSZTOSOK EMLÉKKÖNYVÉBE!" fölirattal, valamint egy tintásüveg, benne kiálló lúdtoll.
A belső borító az Étkek áradata folytatása a 2. oldalról:
A borító leghátsó lapján olvashatjuk: BÚCSÚZTATÓ
Kíséreljük meg azonosítani a baráti kör tagjait A kosztosok emlékkönyvébe alapján. "Bauer néni" azonos Bauer Gyuláné Láng Blankával, a Stefánia Szövetség elnökével. Az anya- és csecsemővédelem terén fejtett ki jelentős tevékenységet. Groák Flóra: Blantz Béla dr. nejének édesanyja. Goldmann Móricz: ügyvéd, az Iparos Daloskör egyik leglelkesebb híve. "Dániel Évaj": Dr. Dániel Jenő ügyvéd felesége, Éva. "A kikapós patikus Müller Marci" azonos Müller Mór újvárosi gyógyszerésszel. Czukor Ella: Keleti Ella, Czukor László felesége. Blantz Béla dr. a Kereskedelmi Bank vezérigazgatója. "Újváros dísze, a szende Eliszke": Gondblatt Eliz, Müller gyógyszerész felesége. Czukor László okleveles gazdász. "Goldmann Erzse" Goldmann ügyvéd felesége. Különösen találó az alábbi strófa:
Gádor Pál villanytelepi igazgató, sokáig igazgatósági tagja a Művészek Majolika telepének, ismert művészetpártoló. Sándor Lenke Dr. Sándor Jenő ügyvéd felesége. Gádor Mariska: Reich Mária, Gádor Pál villanytelepi igazgató felesége. "Müller Anny", az "újvárosi démon" Müller patikus leánya, "a kedélyes Etus" József Eta. Dániel, "a kiváló jogász" Dániel Jenő. Úgy hiszem, jogos az a kérdésfeltevés, vajon Attila jól érezte-e magát ebben a jellegzetesen "úri társaságban". Jolán mindenesetre otthon érezte magát. Behatóbb elemzést kívánna József Attila makói értelmiségi pártfogóit összehasonlítani a Makai-ház vendégeivel. Tamasi Mihály "József Attila makói támogatói a politikai küzdelmekben" című írásában megnyugtatóan tisztázta az "Elköszönő szelíd szavak" városa, Makó esetében, kiemelve pozitív szerepüket, "hiszen ellenzéki liberális eszméik, humanizmusuk, a fehérterror elleni bátor kiállásuk, politikai küzdelmük elegendő volt arra, hogy az ellenforradalom dermesztő világában eszmei bátorítást nyújtson az élettel, a jövővel viaskodó, a lázadó verseket író diákköltőnek, József Attilának." Míg a Makai-ház baráti köre esetében éles a cezúra, a "Műverem" politikai ellenzékisége és polgári humanizmusa közelíthető az Espersit János körül kialakult liberális értelmiségi köréhez. Igazat adok Grezsa Ferencnek, aki arról szólt, hogy Attila elkívánkozott a Makaiékhoz járó úri társaságból a "Műverem" egészségesebb, alkotóbb légkörébe. Ez természetesen nem zárja ki Saitos Gyula írásának hitelét: "Mert talán június végéig ezután állandóan Hódmezővásárhelyen tartózkodott, az oda költözött Makaiéknál nyaralt. Ez a hódmezővásárhelyi nyara derűs, egészséges, vidám, megélhetése és minden egyéb gondok nélküli nyara volt. Talán az utolsó gondtalan nyár az életében." Thália elárvult temploma, az egykori népkerti főkapu melletti Nyári Színkör emlékét ma már csupán megsárgult újságlapok és az emlékezet őrzi. 1929-től a város műkedvelő színészetének kedvelt színfoltja lett Makayné József Jolán. Ha kellett egyfelvonásos jelenetet írt, melybe Attila is besegített; így a Politika c. szatírájába is, amelyben alaposan megfricskázta a helyi nagyságokat is. Darabjában maga is föllépett. Máskor szellemes konferansziéivel mulattatta a közönséget, s önfeledten játszott, mókázott "Julcsa ki lesz tanítva", "Lelki klinika" és más paródiákban. Attila számára is mozgalmas a májusvég és a június elő Vásárhelyen. Tizennégy verset küld Dsida Jenőnek, majd így folytatja 1930. Június 16-án Hódmezővásárhelyről keltezett levelét: "Fábián Dániellel együtt írtunk egy Bartha Miklós röpiratot, amelyből a napokban küldök majd számodra is." Fábián Dániel mint az országos Közegészségügyi Intézet kiküldött szakorvosa irányította Hódmezővásárhelyen az első vörhenyoltásokat. Közösen írták "Ki a faluba!" kiáltványukat. Az akkor már negyedik éve működő Törekvés-nyomda készítette, amelynek akkori vezetője Kurucz János (1899-1953) nyomdász volt - egyébként kiváló festőművészünk, Kurucz D. István édesapja. A Bartha Miklós Társaság füzeteinek 1. Számaként megjelenő röpiratukról állapította meg Fábián Dániel: "Lényege, hogy én szövegeztem, József Attila írta". Fábián Dániel és József Attila május 20-án fejezték be a középiskolás és egyetemi ifjúsághoz intézett, "Ki a faluba!" c. közösen írott kiáltványukat, mely június 6-án hagyta el a nyomdát. Fábián Dániel József Attiláról című könyvében így idézte föl költőnk vásárhelyi baráti körét: "Az igazi értelmiségi-baráti társaságot Galyasi Miklós, Pákozdy Ferenc és a későbbi rokon: sógor, Bányai László alkotta. Együtt vettük körül Attilát hódmezővásárhelyi tartózkodása alatt. A legelső távozó én voltam, mert csak 1930-ban töltöttem ott öt-hat hónapot. Bányai Pesten is sűrűn érintkezett sógorával és erről egy könyvben számolt be. Attila minden évben lelátogatott Vásárhelyre." A visszaemlékezésben említett Bányai-könyv címe: Négyszemközt József Attilával. (Bp. 1943.) Ebben olvashatjuk, hogy 1930. Év május hó 21-én, szerdán este 9 órakor a hódmezővásárhelyi Tisza Szálló egyik különtermében (azóta a Szállót lebontották) mutatták be a költőt Bányai Lászlónak, aki ez év december 21-én házasságot kötött József Jolánnal, akivel már korábban viszonyt folytatott. A tanúk Karinthy Frigyes és József Attila voltak. Közben Eta felköltözik Budapestre. Egy évig laktak a Margit körút sarkán. A "Döntsd a tőkét, ne siránkozz" kötetet ebből a lakásból kobozták el. A lakbér igen magas; Attila ekkor már együtt él Szántó Judittal. A Székely Bertalan utcában vettek ki egyszoba-konyhás kis lakást. Eta egy darabig albérletben lakott, majd 1932. Tavaszán újra leköltözött Hódmezővásárhelyre. Az újságírónő később arról faggatta József Etát, hogy Hódmezővásárhelyen sokat beszéltek arról, hogy Makai Ödön előbb József Jolán férje volt és csak később vette el József Etust: "A húszas évek végén Hódmezővásárhelyen izgalmas jelenség volt Makayné Lucy. Szőke, karcsú, szép és művelt. Szellemes, egy olyan társaságban, ahol a kórház orvosai, a majolikagyár köré csoportosult művészek és a gimnáziumi tanárok adták meg a hangot. Remekül szavalt is. Bökverseket is írt, és énekelt is. Mindig azt szerettem volna, ha Jolán mindenkit elbűvöl! Ez még Vásárhely előtt volt. Jolán már ekkor gondolt a válásra. De megriadt: ha ő elválik és Ödönt, mint családfenntartót elveszítjük, mi lesz testvéreivel: Attilával és velem? Jolán találta ki akkor - akár egy színpadi szerző -, hogy engem férjhez ad hozzá.
Keresztülmentem egy szobán, Ödön és Jolán beszélgetett. Meghallottam Jolán mondatait: Inkább vedd el az Etust ! Legalább lesznek gyermekeid! Én majd a nagymamájuk leszek!" Ettől, úgy látszik, Ödön felfigyelt rám. Én inkább lehettem az a nyugalom, család és békesség, amire vágyott. És én csakugyan belészerettem. Jolán pedig valóban megtalálta aztán önmagát, mint író és újságíró." Makai haláláig (1937. febr. 16.) ez a házasság boldognak mondható, s Zsuzsin kívül még két gyermek született. Az öreg vőfély, "kérő" Csorba Péter is bevonult József Attila vásárhelyi tartózkodásának történetébe. Elhívták a Makai-családhoz is. Fábián Dániel így emlékezett reája: "Vizslaszemű, nagy orrú, hosszú bajuszú, sovány, alacsony emberke volt a rigmusmondó. Ügyesen föltalálta magát társaságunkban. Látszott rajta, hogy a legkülönbözőbb emberek között forgolódik. Elmondattuk vele az egész esküvői szertartást és azt a szerepet, amit ő betöltött. Minden létező rigmust, amit tudott, elmondattunk vele. Egy seregre ráismertünk, Csokonai meg Petőfi költötte, és a szövegen lényeges változtatás nem is történt. Természetesen sok érdekes helyi népvers is felszínre került. Attila csinált jegyzeteket, de ezek alighanem elkallódtak." Vízi Albert is említést tesz a Makai-lakásban daloló, táncolgató és vőfélyrigmusokat mondogató Csorba Péterről. Minden bizonnyal vásárhelyi tartózkodásának időszakában közölte a Vásárhelyi Friss Újság 1930. márc. 5-i száma Favágó című versét. A költemény a Toll 1929. dec. 1-számában jelent meg először, így valószínű, hogy a vers második közlése az említett helyi lapban látott napvilágot; előbb, mint a Népszava 1930. dec. 21-i átdolgozott, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötet a véglegestől alig eltérő szövegű közlése. Eddigi kutatásaink alapján ez azonban az első olyan József Attila vers, mely egy vásárhelyi napilapban jelent meg, s ez egybeesik a költő személyes jelenlétével is a városban. Ez a publikáció egyben azt is jelzi, hogy József Attila közvetlen kapcsolatba került a helyi újságok munkatársaival. József Attila előadásának, amelyet az egykori központi Kávéház emeleti nagytermében mondott el a hódmezővásárhelyi izr. Hitközség kultúrestélyén, igen jelentős sajtóvisszhangja volt. A Hetivásár-Hétfői Újság így hirdette 1932. dec. 12-i számában az előadást: "Szerdán rendezi az izraelita hitközség kultúrcsoportja a legközelebbi estjét. A program nagy eseménye József Attilának, a legfiatalabb magyar költőnemzedék kiemelkedő egyéniségének előadása a magyar költészet főbb irányairól. A kitűnő költő irodalomtörténeti és műelméleti vonatkozásban is elsőrendű értékelője mesterségének és állásfoglalásának megalkuvást nem ismerő bátorsága különös érdekesség zománcával vonja be egyébként is jelentősnek ígérkező mondanivalóját. A szerdai előadásnak, amely este 8 órakor kezdődik a Lloyd-ban, előreláthatóan nagy közönsége lesz." Dr. Székely István ügyvéd, aki József Attila legjobb hódmezővásárhelyi barátai közé tartozott, mutatta be a költőt a közönségnek. Csak a hozzá legközelebb állók sejtették, hogy Székely dr. az illegális kommunista párt tagja. [Kov]Ács Mihály: Az út kezdete c. önéletrajzi regényében említi, hogy megszólalt József Attila ajkáról a magyar proletár irodalom egyik múlhatatlan szépségű darabja, a Külvárosi éj. "Vörösre tapsoltuk a tenyerünket - így éltettük őt - meg a forradalmat." Erdei István a Vásárhelyi Reggeli Újság hasábjain kommentálta a kortárs magyar irodalomról szóló József Attila előadást. Többek között szólt a népköltészet gazdag hagyományairól, amely minden korszakban üde színt és meg-megújuló tartalmat jelentett a műköltészetnek. A népköltés tiszta forrásából legjobbjaink mindig bőven merítettek. A költő világirodalmi példára, Romain Rolland példájára is hivatkozott. A Vásárhelyi Reggeli Újság december 16-i számában kiderül, hogy "az értékes előadás mély nyomot hagyott a hallgatóság lelkében és ráirányította a figyelmet a legújabb magyar költőnemzedékre, amelynek termékei, dacára, hogy általában népi tartalommal vannak telítve s népi formákon szólalnak meg, legkevésbé ismeretesek nálunk az Alföldön és legkevésbé Hódmezővásárhelyen." Kevésbé ismert az a körülmény, hogy József Attila és Móricz Zsigmond első személyes találkozása Hódmezővásárhelyen zajlott le. A színhely: Makaiék Villasor 14. számú lakása (Ma: Ady E. u.). réz Pál figyelt fel először erre. Időpontként 1934-et vagy 1935-öt jelölt meg. "Ennek történetét maga Móricz mondja el, a költő halálakor írt tanulmányában (Nagyon fáj. Szép Szó, József Attila-emlékszám, 1938. január-február). Egy hódmezővásárhelyi ügyvéd ebédre hívta, itt ismerkedett meg a költővel. Szinte bizonyos, hogy az ügyvéd: Makai Ödön, József Attila sógora és gyámja, aki ebben az időben Hódmezővásárhelyen lakott. A költő most már nagy szeretettel és megbecsüléssel közeledett Móriczhoz; gyermekkoráról, ifjúságáról beszélt - a nagy korkülönbség és az alkati különbözőség ellenére barátok lettek. Ebben az időben Móricz még nem látta meg benne a nagy költőt, proletárfiú alakja érdekelte, aki íróvá lett, a környezet, mely küldte, a munkások, akik a 30-as évek második felében egyre nagyobb helyet kapnak írásaiban. Az utolsó év, a Nagyon fáj, s főként József Attila tragikus halála kellett ahhoz, hogy ráébredjen: a század egyik, legnagyobb magyar költőjét ismerte meg benne, ő, Ady barátja, Ady méltóan nagy örökösét." "Rózsává faragott sótartó meisseni porcelántányérok közt, francia ételek párájába borulva ült egy hosszú nyakú, szégyenkezve vakmerő pillantású, zúzott bajszú idegen, s azt kérdi:
Olyan recézett volt a hangja, mint a mutáló kamasznak, s ahogy rám nevetett, apró fogai külön nevetgéltek sárgás, nevetős bajsza alatt, a konkoru szőrszállak ráborultak piros, egészséges ajkára, mint parti fűz a patakra, s csillogva nevettek. Néztem s csak néztem: mi a fene, ez az ügyvéd nemcsak őstehetségű parasztvackokat gyűjt, hanem francstadler költőket is? De mindenki rohamot intézett ellenem, férj, feleség, gyermek, s a Költő kiesett minden nevetésével, és belehullottak a témák fergetegében a vakfolt alá, mint a falon a parasztikus hulladékok. A Költő nem bírta a versenyt a forgószéllel, visszamaradt, tányérja felett, levespárába homályosultan.
Nem kérdezhettem meg, féltem, kényes kérdés. Hallottam, Hatvany Laci is sokat. látta vendégül. "költősors".?" Dr. Szathmáry Lajos "Akit szerettek az istenek" című visszaemlékezésében felbukkan a helyi Bethlen Gábor Gimnáziumba látogató költő Móricz Zsigmond kíséretében: "Ideje volt, hogy magában a gimnáziumban is ablakot nyissunk a modernebb szellemű pedagógiának, hiszen a szövegfelmondó tanítás miatt sok jogos panasz forgott közszájon a városban. 1935-ben történt, hogy Móricz Zsigmond és József Attila azzal a kéréssel fordultak igazgatónkhoz, engedje meg egy tanítási óra meglátogatását. Móricz látni akarta, mekkorát változott a világ az alföldi gimnáziumokban az ő diákkora óta. Óvatos igazgatónk egy derék idősebb kolléga órájára kalauzolta be őket. Vasárnap meg is jelent a beszámoló az egyik pesti lapban: Semmi sem változott ott egy emberöltő óta." Az időpontban alighanem tévedhetett a visszaemlékező, ezt anélkül említem természetesen, hogy kétségbe vonnám a szerző szavahihetőségét a látogatással kapcsolatban, bár meg kell mondanunk őszintén, hogy erről egyenlőre a források hallgatnak. Viszont a VRU 1934. március 8-i beszámolója az előző két napról tudósítva említi az 1934. március 7-én "hospitáló írót", de csak Móriczról esik szó. Az óralátogatásra vonatkozóan József Attila levelezésében nem találtam fellelhető adatokat, ám egyik levele 1934. Március 2-án keltezett Hódmezővásárhelyről, amelyben néhány sorban érdeklődik Szántó Judit hogyléte felől. [31] Egészen biztos, hogy Móricz március 7-i látogatásakor a költő városunkban tartózkodott. Grezsa Ferenc is úgy tudja, hogy Móricznak 1934. március 6-7-i leutazása után a következő vásárhelyi tartózkodása 1936. augusztus 25-ére esett. Az 1934-es év mellett szól az is, hogy ekkor köt személyes ismeretséget az író József Attilával, akivel Makai Ödönnél tett látogatása közben találkozik. A Makai-család melegszívű pártolója volt az irodalomnak és művészeteknek. Erre lehet következtetni Nagy Lajos: A menekülő ember "Utazásaim" fejezetében, bár a háttér, a körülmény, a környezetrajz egy jellegzetesen középosztálybeli polgár fülledt otthonára vall: ". háromheti ott-tartózkodásom alatt" - írta Nagy Lajos - "megismerkedtem dr. Makai Ödönnel József Attila nőtestvérének a férjével). Egyszer-kétszer meglátogattam őket. Egy este többen voltak náluk vendégek, Makai megszólaltatta a gramafont. Volt három Saljapin-lemez is: a Faust-ból a bordal, a szerenád, azután az Ej uhnyem kezdetű orosz dal. Minden énekszakértő tudja, hogy Saljapin egyike volt a világ legnagyobb énekeseinek, hangja gyönyörű volt, hangképzése tökéletes, énekművészete eszményi. A lemezeket még nem sokat használták, gyönyörűen zengett róluk Saljapin hangja. Ezt a három lemezt meghallgatni lelkesítő élmény volt nekem. De mi történt, mialatt Saljapin énekelt? Csak én hallgattam feszült figyelemmel, a társaság tagjai csevegtek. Egy asszony azt mondta a másiknak, hogy a Kunstadternél remek epret vásárolt. A másik jóváhagyta, hogy az eper finom gyümölcs, ő azonban jobban szereti a szamócát, cukorral és tejszínhabbal. Én másodszor is leforgattam a lemezeket, azután arra gondoltam, hogy valamikor énekes akartam lenni, nagy vággyal, képzelődésekkel. És ha az lettem volna, és gramafonba énekeltem volna, és valahol forgatnák valamelyik lemezemet, mondjuk Luna áriáját a Trubadúr-ből, és közben a társaság beszélgetne akár az eperről, akár a szamócáról, akár arról, hogy Baksiék hétfőn érkeznek, vagy hogy Garai első fokon megnyerte perét, hát - igazzá válna a lélek halálon túli élete, megjelennék a szobában, és összetörném a gramafont." [Kov]Ács Mihály visszaemlékezésében találóan adja a szót a Munkásotthonba látogató költő ajkára: "- Ki nem állom a nővérem zsúrjait - fakadt ki, éppoly nyíltan mérgelődve, mint amilyen nyílt, őszinte volt az imént az öröme. - Majd, mindennap zsúr, vagy tea. Brrr. Elegem volt, menekülök előlük. A vendégek megszállják a fél házat. És előráncigálnak, ha valamelyik kis szobában elbújnék, be kell ülnöm nekem is. A sógoromék szerint köteles vagyok szórakoztatni a bárgyú pletykákat fecsegő liba hölgyvendégeiket. Undorodom az egésztől. Ettől függetlenül is legjobban a munkások társaságát szeretem. De Vásárhelyen, amikor a nővérem ötórai teát ad, csak ide rejtőzhetek." A Kinizsi utcai egykori "műverem" falán emléktábla hirdeti József Attila találkozását a vásárhelyi alkotóművészekkel. Jól tudjuk, szinte a magyar irodalom és művészet színe-java megfordult a "Műveremben". Az itt eltöltött, éjszakába nyúló beszélgetések jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy városunk forradalmi hagyománya a legújabb művésznemzedékben tovább éljen, megújuló, tartalommal telítődjék. Az itteni radikális baloldal jelentőset merített az alkotó viták eszmefuttatásaiból, amely aztán a közvélemény közönyét feloldotta, s a megoldásra váró művészi kérdések felé irányította a figyelmet. A vásárhelyi költőbarát, "a magyar szó Tornyaija", Pákozdy Ferenc: Az utolsó találkozás c. memoárjából idézünk: "A fin du siécle és a XXI. Század külképviselete a vásárhelyi ugaron. De meg is fordult szobájában, a műveremben, akkorra már majdcsak mindenki, aki maradandónak bizonyult a két háború köze, a második magyar reformkor vetélkedőjében, majdcsak minden szellemhordozó, toll és tett titkosa, testlélek viselős, választott embere. Attila is, József Attila. Kávé, kenyér mindig került a műveremben, forró, finom feketekávé és friss, foszlós fehérkenyér, (A "?Műverem" Galyasi Miklós legényszobája volt; Galyasi" - egy helyi pékcsalád fia -, aki tán legcsodálatosabban mutatta Vásárhely asszimiláló erejét; egy évet élt Párizsban, franciául tudó költő, biológus, ugyanakkor a legigazibb vásárhelyi különc volt" - írta róla Németh László. [36] Sz. J. megjegyzése), s ami még ennél is többet ér, tömény barátság, buzogány igazság, szabad szó, szabad gondolat. A műveremben, ott még találkozott ilyesmi, ha másutt már nem is, vagy csak véletlenül. Mintha ott húzta volna meg magát az álombeli ország, a jövendő. Hát ezért tanyáztunk ott, reggeltől estig, estétől reggelig, mikor hogy, amikor csak tehettük. Akkor este is. A gazda ugyan nem volt odahaza, elkódorgott valamelyik ejnye-ejnye hivatalába, de mit számított az. A kávé, a lombik, az ott volt, de meg különben is, tulajdonképpen nem az övé volt a műverem, hanem a miénk. Attila sem volt ott. Lehetett már esztendeje, vagy még több is, hogy utoljára ott járt. Hogy láttuk hol komoly hol dévaj Petőfi-arcát, nagy, meleg barna medve-szemét. Hogy hallottuk zengő, zúgó hangját, azt a dalra-mesére temetődzött, tiszta hangot, amelyben ahány hangulat, annyi hangszer lelke rejtezett, de leginkább a mélyhegedűé, meg a harangé. Hogy is tudott meglakni abban a nyivászna, törékeny testben ilyen óriás, ilyen hatalmas muzsika." Ismét Németh Lászlót hívjuk segítségül, aki remekbe szabott sorokban jellemzi Vásárhelyi Pákozdy Ferencet, József Attila egyik legjobb vásárhelyi barátját: "Ilyen vásárhelyi küldönc volt az én költő barátom, Shakespeare szonettjeinek fordítója: sakkbajnok, matematikus, a latin érettségipuskák készítője, aki a harci időkben mint alorvos segédkezett a kórházban - abszolvált jogász -, aki vásárhelyi tartózkodásom alatt egy év alatt kitűnően tette le az összes jogi szigorlatát. Költőnek sem volt rossz, a shakespeare-i szójátékkultuszt elegyítette a vogul medveénekek sámándob-ritmusával, ami elég különös elegy; egy-egy versszakát azonban Vajda is vállalhatta volna." A vásárhelyi Pákozdy Ferenc így értékelte és értette meg a költőt A Hetivásár-Hétfői Újság 1933. január 2-i recenziójában: "A Külvárosi éj vékonydongájú füzete, mint az igazi költő minden megnyilatkozása a halhatatlanság hétfejű sárkányát akarja földhöz vágni. Ha jól vettem észre, nem is gyűrkőzött hiába. Alig másféltucat költemény lélekzik benne, hanem ezek aztán egytől egyig lánglélek telitüdejéből. A leglanyhább is átfú holmi növendék világegyetemen." Pákozdy Ferenc már arra is fölfigyelt, hogy ez a költészet már jellegzetesen szocialista attitűd. Éppen Vértes György hívta fel a figyelmet erre az irodalomtörténetileg fontos kritikára, amely nem kevés "figyelembeveendő adatokat is szolgáltat". Fábián Dániel további értékes adalékkal gazdagította József Attila hódmezővásárhelyi tartózkodásának históriáját: "Az ottani születésű Vásárhelyi Pákozdy Ferenc és Galyasi Miklós - nagyjából mind a három egyidősek voltak - intellektuális vibrálása vette körül a legfiatalabb, de okossága, szellemessége okán mégis kimondatlanul szellemi vezérnek választott költőt. Pákozdy hívta fel a figyelmünket Nagy Sándorra, aki agrárszocialista mozgalomra vonatkozó adatokat gyűjtött. Elmentünk hozzá és beszélt nekünk - mások emlékezéseit is felidézve - Szántó Kovács János izgalmas napjairól. Attilát a téma rendkívül érdekelte, sokat kérdezett, mindent meg akart tudni." Stoll Béla figyelemre méltó közleményben foglalkozott a Medvetánc kötettervével. Ő is hivatkozik arra, hogy József Attila 1934-ben legalább négy hónapot (március-június) Hódmezővásárhelyen tölt, a Makai-családnál. Valószínű ez a leghosszabb itt-tartózkodása. A költő Szántó Juditnak címzett levelében arról is szólt, hogy sógora és Etus azt akarták, maradjon Attila végleg Hódmezővásárhelyen, s tegye le a tanári vizsgát. Mivel is tölti el József Attila ezt a tágabban értelmezett hódmezővásárhelyi 1934-es év tavaszát? Egy szuszra végigolvasta Nagy Lajos Kiskunhalom c. könyvét, lefordítja luther "Ein feste Burg ist unser Gott" (Erős vár a mi istenünk) kezdetű diadalmi himnuszát, ekkor keletkezhetett a Szappanosvíz és a Falu c. költemények. József Eta így emlékezett vissza a Szappanosvíz keletkezésére: "A Villasor 14. sz. ház emeletén laktunk, egyszer kimentünk Űattilával a folyosóra, s lenéztünk az udvarra. Ott lent valaki mosott, és kiengedte a mosóteknőből a szappanoslét a "hűs udvar téglakocka" vörösére. Mondtam Attilának: - Nézd, milyen érdekes, miként folyik a víz, hogyan keresi a szabadulást a szappanosvíz, és végül mégis a kanálisba folyik. "A szappanosvizet eléri a halál és továbbhalad" - így formálódott dallá ez a kis látvány." A Szappanosvíz sorai úgy csörgedeznek az enjambement-os sorok közt, mint a víz a Villasor 14. számú ház udvarának téglakockáin:
József Eta úgy tudja, hogy Vásárhelyen fejezte be a "téli éjszaká"-t is. Szerinte Vásárhelyen szőtte bele a következő képet is: "mint külön kis téli éj, / egy tehervonat a síkságra ér." Már a Móricz-leírásban is találkoztunk a Makai-lakás cserép- s más ipardíszgyűjteményével, melyet most kiegészít a vitrin, József Eta emlékezetében, tele csecsebecsékkel: "Fölhívta figyelmünket Attila arra, hogy "Milyen vitrinben csillognak / ily téli éjszakák?" Stoll Béla körültekintően bizonyítja, hogy a Medvetánc anyagát a vásárhelyi tartózkodása alatt válogatta össze és gépelte le. Nem tartja kizártnak, "hogy megismétlődött a kamaszkori helyzet, és sógora, Makai Ödön - aki végeredményben eltartotta a költőt ez alatt a négy hónap alatt - szintén feltette ezt a kérdést, s a választ - "kötetet állítok össze, ebből fogok megélni" - kétkedve fogadta. Ennyit mindenesetre kiolvashatunk abból a levélből, amelyet József Attila Budapestről Hódmezővásárhelyre írt nővérének, 1934. szept. 18-án: ". Eddig együtt van P 550-, a hiány még 170-. Nagyon jó volna, ha máris propagandába kezdenétek - mondom, a könyvből szeretnék megélni a télen. Ami Ödönkét illeti, külön az ő számára, ingó hitének szilárdítására küldök sebtiben készített levonatokat. Persze, nem úgy lesznek tördelve a versek, ahogy a szedés mutatja, ez csak Ödön bizalmára készült. A levonatokat megmutathatnád Blancnak és Székely Pistának - hátha ők sem hiszik, hogy könyvem ügye komoly." Az idézett levélben említett személyekről már volt szó: Blantz Béla dr. a Kereskedelmi Bank igazgatója volt, Székely István dr. pedig Attila társaságának egyik legigazibb és legbaloldalibb gondolkozású tagjaként ismeretes, aki a vásárhelyi Szőke Dezső-féle kommunista szervezkedésben való részvevőjeként, pontosabban annak alapos gyanúja miatt került a szegedi törvényszék Gömöri-tanácsa elé. 1934 nyarán Hódmezővásárhely kulturális és társadalmi életében a Tornyai Társaság megalakulása jelentős fordulatot jelentett. A Társaság a művészetek és az itt élő művészek istápolását tűzte ki feladatának. A rendes tagok közé választják József Attilát is. E szellem kohónak Bálint Sándor, Kohán György, Kiss Lajos, Madácsy László, vén Emil, Balázs G. Árpád, Darvassy István, Bibó Lajos, Pásztor János is tagjai voltak. Az Eszmélet is 1934-ben született, a már idézett helyi lap, a Hetivásár-Hétfői Újság augusztus 27-i, majd szeptember 3-i száma közölte először, már teljesen végleges szöveggel. Azonban éppen Szabolcsi Miklós fejtette ki tanulmányában, "hogy a vers már korábban kész volt, vagy korábban készülhetett", mint amikor Attila Vásárhelyen tartózkodott, tehát nem itt keletkezett a költemény. [44] Szántó Judit szerint "Az Eszmélet" című versét Attila 1933-ban kezdte meg. A nyolcadik és a kilencedik szakaszt Etusnál írta Hódmezővásárhelyen, amikor először elváltak. A vásárhelyi baráti kör emlékezése ideköti még az Esik, a Betlehemi királyok, a Regősének című költemények születését. Vízi Albert szerint a Dörmögő is itt keletkezett. A "Dörmögő"-ről különben azt mondta Attila, hogy ilyen verset még a jó öreg Arany János sem írt, pedig ő igazán nagy költő volt, de ezt még Arany is megirigyelné. Arany Jánost egyébként nagyon szerette és nagyon ismerte, még a levelezését is. Attila mondta el egyszer, hogy Arany a Zách Klárát a Megöltek egy legényt hatvan forintjáért kezdetű népdallá egyszerűsödött népballada dallamára írta. Olvasta Aranynak Gyulai Pálhoz írt levelében. Ennek a beszélgetésnek a vége az lett, hogy a Káka tövén költ a ruca dallamára megszületett a Holt vidék c. verse. [46] Addig és annyiszor dalolgatta, majd csak dúdolgatta szöveg nélkül velem a népdalt, míg teljesen magáévá tette jellegzetes ritmusát "füstöl a víz, / lóg a káka. Vásárhelyen született a Bethlehemi királyok c. verse is (Etus nővére volt a boldogságos kismama) és még sok más vers itt indult el az érlelődés felé, vagy itt nyert végleges formát." Érdekes színfoltja ezeknek a vásárhelyi éveknek a kiváló Rudnay tanítványnak, Vén Emilnek a Makai-családhoz fűződő bensőséges kapcsolata. A festőművész "Makón vezette a művésztelepet, és ott megismert barátja, József Attila tanította meg magyarul." [48] 1925. júniusában kezdődik a költő és Vén Emil között a barátság, még Makón, de Hódmezővásárhelyen is sokat együtt voltak Attilával. Vén Emil ekkor már itt élt, s a Tornyai Társaság alapítói között foglalt helyet. [50] A korabeli beszámolókban olvashatunk arról, hogy Vén Emil megfestette Dr. Makai Ödönné József Eta arcképét is, mellyel a ""színek ifjú poétája""nagy sikert aratott. Itt kell szólnunk arról a nemes gesztusáról, hogy József Attila portréját a művész Makó városának adományozta. Egy dokumentumközlésből kiderül, hogy Attila 1935. augusztus 20-án Dr. Makai Ödönék Villasor 14. számú lakásából írta levelét Gyömrői Editnek. Ebből azt is megtudhatjuk, hogy még néhány napot itt tölt Etus is újszülött gyermeke mellett. Alighanem ez volt az utolsó találkozása a várossal. A Tornyai Társaság nagy halottai sorában tartotta nyilván József Attilát. Idézzük a vásárhelyi költő-jóbarát, Pákozdy Ferenc siratóénekének részleteit. A vers címe: József Attila halálára.
Munkám nem alkotott ab ovo végleges eredményeket, de úgy hiszem, hogy nemcsak adalék a hely történetéhez, hanem jól beilleszthető téglakocka József Attila költészetpalotájába. Tanulmányom a forrásokra támaszkodva újszerű vizsgálódás. Korántsem merítettük ki véglegesen József Attila és Hódmezővásárhely kapcsolatát. A további kutatás felszínre hozhat még akár "látványosabb" eredményeket, de a részletek is gazdagíthatják a már ismert életrajzi adatokat, motiválhatják az itt-tartózkodás körülményeit. . |