A szem
 
A külvilágról szerzett legtöbb információnkat a látásra alapozzuk. Egyszerűen ránézünk valamire és meg tudjuk ítélni a méretét és anyagát, hogy milyen lehet a tapintása, káros-e vagy sem, milyen messze van tőlünk. Testünk érzékszerveinek 70 százaléka a szemünkben található. Ezek adatokat küldenek az agyba, amely feldolgozza azokat. Amit látunk, az személyes megítélésünktől függ. Ezért van az, hogy nincs két ember, aki egyformán látná ugyanazt a tárgyat.
 
A szem működése

A szem automatikusan úgy működik, hogy minden körülmények között a legtisztább képet alkossa. Ahhoz, hogy a lehető legtöbb fény juthasson bele, félhomályban a pupilla kitágul, éles fényben pedig összeszűkül, hogy ne vakuljunk el. A pupilla méretét két izomcsoport szabályozza: a körkörös és a sugaras izmok. A körkörös izmok összehúzódásukkal összeszűkítik a pupillát, a sugaras izmok pedig kitágítják azt.  
 

A szem a lencse megváltoztatásával úgy is alkalmazkodik, hogy mind a távoli, mind pedig a közeli tárgyakról tiszta képet kaphassunk. Ezt a folyamatot akkomodációnak nevezzük, amely közben a fénysugarak finom fókuszálásával kapunk éles képet. Ezt a lencsét körülvevő sugártest izmai teszik lehetővé. Ha távoli tárgyakra nézünk, az izmok ellazulnak, a lencsét tartó szalagok pedig a szem elején megfeszülnek, és ellaposítják a lencsét. Ha közeli tárgyakra nézünk, az izmok megfeszülnek, a szalagok ellazulnak, a lencse pedig kerekdeddé válva téríti el a fénysugarakat.

A szem felépítése :

  1. lencse

  2. üvegtest

  3. szemideg

  4. pupilla

  5. szaruhártya

  6. írisz – szivárványhártya

  7. retina - a szem ideghártyája

Forrás:

Robert Winston : Az ember, Euromedia Group k.s., Ikar, Prága, 2005