|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A napcella áramának és feszültségének függése a megvilágítástól Működési mód Az oktatási anyagból ismert, hogy a napcella két különböző elektromos viselkedésű rétegből áll. Az egyik réteget – amelyikben vannak olyan elektronok, melyek nem kapcsolódnak molekularácshoz – „n” típusú rétegnek nevezzük. A másik rétegben pont fordított a helyzet. Itt a molekularácsban elektronhiány van. Ezt a réteget „p” típusúnak rétegnek nevezzük. E két réteg között található a kiürített-, vagy határréteg. Mikor a fénysugár (foton) becsapódik az „n” rétegbe, elektronok indulnak mozgásnak a „p” réteg felé, s így elektrontöbblet alakul ki. Ezek után ez a réteg alkotja a feszültségforrás negatív pólusát. A másik („n”) réteg természetesen elveszít néhány elektront, és ezért válik pozitív töltésűvé. Ily módon a két réteg között feszültség alakul ki.
A mérés végrehajtása
Mérési eredmények
U0 = üresjárási feszültség IR = rövidzárási áram Grafikus ábrázolás
Értékelés: - A feszültség a megvilágítás nagyon alacsony szintjénél eléri a maximális értéket, mely után megközelítőleg állandó marad. - Az áram növekedése arányos a megvilágítás fokával.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||