Gregus Máté Mezőgazdasági Szakképző Iskola

OM:202718, 6800 Hódmezővásárhely, Kaszap u. 29. Tel.: 62/535-490 , Fax: 62/535-491, e-mail:

közvetlen telefonszámok, GPS: N46.41101 E20.32421, TÉRKÉP

 Főoldal   Linkek   Adatbeírás   Órarend   Vendégkönyv   Fórum   English v.   Szótár  e-napló   moodle   e-mail 
  Az iskola története 1945-től napjainkig     Az 50-es évek története  
 


 

   


Az 13070/1947. (XII.5) Korm. sz. rendelet a műszaki középiskolák létrehozását tűzte ki célul. Végrehajtása alig kezdődött meg, amikor 1949-ben helyettük ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és közgazdasági gimnáziumok létesültek. A tanítóképzőket is pedagógiai gimnáziumokká alakították, ezzel csökkent a képzés szintje.

Ez az intézkedés érintette az iskolát is, hiszen 1949/50-ben Állami Pedagógiai Leánygimnáziummá vált. Jó képességű érettségizett lányokat és asszonyokat vettek fel, hogy az új idők igényeinek megfelelően minél gyorsabban megfelelő pedagógiai képesítést szerezhessenek.

Az 1950/51-es tanévtől kezdi meg munkáját az épületben az Állami Tanítóképző és Gyakorló Általános Iskola (ez utóbbi a Bajcsy-Zsilinszky utcai iskolaépületben). Ebben az évben nevezik ki igazgatónak Kiss Károlyt, az iskola matematika-fizika tanárát, korábbi igazgató helyettesét, aki később húsz éven keresztül, egészen nyugdíjaztatásáig állt az intézmény élén. Igen nagy érdemeket szerzett azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyeket az iskola profilváltozása később, a 60-as évektől jelentett.

A Tanítóképzőben közben óvónőképző tagozat is létesült 3 éves képzési idővel, de ez 1 év után különvált. A Tanítóképző utolsó osztálya az 1956/57-es tanévben bocsátotta ki végzős tanítónőit. Rövid fennállása alatt is igen jó hírnévre tett szert, s eredményes munkáját igazolja, hogy városunkban, sőt megyénkben is sok olyan tanítónő működik, akik itt végeztek. Tanárai közül említést érdemel Nagy Endre igazgató helyettes, aki nagyszerű ember, kiváló tanár volt.

Az 50-es évek elejére az épület berendezése bizony igen-igen elavult. Sok baj volt a kályhákkal, az ajtókkal. Korszerűtlenné váltak a tintatartós padok, a táblákon az írást alig lehetett olvasni. Szűkösek voltak a szertárak.

A nevelés jellemzésére egy pillanatkép: az akkor még 50 perces órákat forradalmi dalok éneklésével kezdték a tanulók (pl. Kovács vagyok... Sződd a selymet, elvtárs ... Szép gyermekem, jöjj ki a rétre...) s így kellőképpen "ráhangolódtak" a nevelési célokra. Az 50-es években különleges szerepe volt a munkára nevelésben a meginduló társadalmi munkáknak. A nehezen működő, elhanyagolt szövetkezeteket kellett megsegíteni. Ezek a munkák sokszor több hétig eltartottak: nyáron gyapotot kapáltak a tanulók, ősszel pedig leszedték a gyapottermést. Pénzt akkor még ezért nem kaptak.

A rendszerhez politikailag lojális pedagógusok égető hiánya fokozatosan mérséklődött, így a tanítóképző fokozatosan újra leánygimnáziummá vált, amely 1954-ben indította első osztályait humán, illetve reál tagozaton. A humán tagozatosok latint és művészettörténetet, a reál tagozatosok fizikát és ábrázoló geometriát tanultak. Az Állami Általános Reálgimnázium, amely 1957-ben vette fel Kossuth Zsuzsanna nevét, közben az egész épületet birtokba vette. (A névadó élettörténetét lásd az 5.sz. mellékletben.)

Az internátus utódja, a leánykollégium más helyre költözött (János tér), s így tantermek, szertárak céljaira szabaddá vált az egész udvari szárny. Rövid idore még kultúrtermet is létesítettek itt egy kis színpaddal, ahol az iskolai ünnepélyeket rendezték, sőt itt tartották az akkor divatba jövő klubdélutánokat is. A megjelenés szigorúan sötétkék szoknyában és matrózblúzban történhetett, tanítási napokon pedig sötét köpenyt kellett viselni, az utcán pedig sötétkék tányérsapkát az iskola emblémájával. A lányok az öltözködésben természetesen az eljárások megszegésének, egyéniségük érvényesítésének számtalan módját eszelték ki.

Az 50-es évek végén a gimnáziumi osztályokat kezdték az élethez közelíteni. 1958-ban jelentek meg az MSZMP muvelődéspolitikai irányelvei, mely az iskola és a termelés egymáshoz közelítését célozta. 1959-ben négy évfolyamon összesen 10 osztályban 297 fő tanult, számukra kellett megszervezni a gimnáziumi mezőgazdasági és ipari oktatást.

Ez kezdetben heti 4 órában történt, s a fennmaradt iratok szerint főleg a mezőgazdasági gyakorlati oktatás jelentett sok gondot. (Például az időjárás nem igazodott az órarendhez, nem volt munkaruha, félcipőben "dagasztották" a sarat, a tanítási szüneteken a föld gondozatlan maradt.)[25]

Az 1961. III. törvény az oktatás szervezeti egységét meghatározva közvetve elősegítette a szakmai előképzést, az oktatás és a termelő munka összekapcsolásának egyik formáját. Megindult az 5+1-es képzés, amely elméletben talán jó lett volna, de a gyakorlat mégis mást mutatott. A négy évfolyamon 12 osztályban tanuló 350 főnek a heti 1 napos oktatásra kijelölt szakmákat nem hogy megszerettetni, de sokszor még megismertetni sem sikerült.


tanév      létsz  I. évf.   II. évf.  III. évf.    IV. évf.      
           .                                                     
1958/59    297    I.a,b,c   II.a,b,c  III.         IV. humán,    
                  (5+1)     (5+1)     humán, reál  reál          
1959/60    303    I.a,b,c   II.a,b,c  III. a,b,c   IV. humán,    
                  (5+1)     (5+1)     (5+1)        reál          
1960/61    350    I.a,b,c   II.a,b,c  III. a,b,c   IV. a,b,c     
                  (5+1)     (5+1)     (5+1)        (5+1)         
1961/62    395    I.a,b,c   II.a,b,c  III. a,b,c   IV. a,b,c     
                  (5+1)     (5+1)     (5+1)        (5+1)         
1962/63    387    I.a,b,c   II.a,b,c  III. a,b,c   IV. a,b,c     
                  (5+1)     (5+1)     (5+1)        (5+1)         

Ennek ellenére a negyedik évet minosítő vizsga zárta, gyakorlatilag betanított munkás bizonyítvánnyal, a legváltozatosabb szakmákban, például:

kozmetikus; vegyészlaboráns;

fényképész; műszaki rajzoló;

autószerelő; cipőfelsőrész készítő;

kötő-szövő konfekciós; baromfitenyésztő;

zöldségtermelő és zöldséghajtató;

gyümölcstermesztő és faiskola kezelő.

A képzés alatt a lányok gyakran rozsdátlanítottak, muhelyt sepregettek, esetleg meglátogattak egy-egy tehénistállót. [26] Sok volt a lógás, s emiatt tréfásan "6-1"-nek is nevezték ezt a fajta oktatást.

A leánygimnáziumi időszak tanári korában sok lelkiismeretes, tiszteletet érdemlő tanáregyéniség működött. A visszaemlékezők szubjektív véleményét megerősítve az 1958. évi szakfelügyelői látogatások jegyzőkönyvei külön is kiemelik a következő neveket: a pontos, precíz Csengeri Sándor volt igazgató helyettest, Bartalos Jenőt, a komoly matematikatanárt és Bíró Józsefet, a csendes szavú és humorú magyar-történelem szakos tanárt, valamint dr. Gál Györgyit, a szigorú, következetes és igazságos latin-történelem szakos tanárt, Szabó Imrénét, a színesen előadó magyar-történelem-német szakos tanárt, és dr. Kisházi Margitot, a kedves, lelkes, és nagyon megértő történelem-földrajz-biológia tanárt.[27]

 
       

   ( 5 vissza a lap tetejére )